Hogyan motiváljuk a fiatalokat? - SZEFIT motivációs tréning résztvevői beszámoló

Illusztráció

Vajon elmondhatja- e magáról mindenki, hogy elégedett? Érdekel- e vajon minden embert a munkája, a lehetőségei, van- e tanulásvágya, és ezek az igények mennyire különbözőek generációként? Lehet- e mindenkit motiválni?

Mint könyvtárosok, felelősséggel tartozunk a társadalomért, még ha ezt mindenki nem is tartja fontosnak. Lényeges, hogy minél több fiatal rádöbbenjen erre, így a SZEFIT, Szakszervezetek Együttműködési Fóruma Ifjúsági Tagozata, szervezett egy 3 napos motivációs képzést Zamárdiban. A rendezvényre a 41 év alatti szakszervezeti tagokat várták az ország minden részéről, és a FES- Friedrich Ebert Alapítvány- jóvoltából a képzés a tagok számára teljesen ingyenes volt, beleértve a szállást, teljes ellátást, és az utazás költségének megtérítését is. A péntek délutántól vasárnap délig tartó motivációs tréning helyszíne a NAVOSZ üdülő volt, ahol miután lepakoltunk már el is kezdődtek a programok.

Nagy Viktória SZEFIT elnök nyitotta meg a rendezvényt, játékos keretek között a közel 25 résztvevő bemutatkozott, köztük Németh Edit is, aki a FES- től érkezett körünkbe. Voltak, akik már ismerték egymást előző ifjúsági találkozókról, a KKDSZ részéről ketten vettünk részt a találkozón, mindketten első alkalommal. A bemutatkozást csoportmunka követte, 3 csapatot alakítottak ki, a feladat az volt, hogy gondolattérképet készítsünk egy- egy generációról. A mi kis kollektívánk az „X” generációt (1960-1979 között születettek) térképezte fel, a másik két csapatnak az „Y” (1980-1995) és a „Z” (1996-2007) jutott. A csoportok miután felvázolták az adott korszak szülötteinek jellemzőit szép nagy fehér papírlapokra, bemutatták a többieknek azokat, majd kierősítettük őket a rendezvény végéig a falra. Ugyanis a 3 napos tréning az X, Y, Z generáció megismerését, motiválásuk lehetőségeit, és ezeknek bemutatását tartotta legfőbb célkitűzésének. Az első nap lezárásaként vacsora után kis szabad program keretében lesétáltunk a Balaton partra, majd a teraszon beszélgettünk, ismerkedtünk a többi résztvevővel.

Szombat délelőtt Szatmáriné Balogh Mária munkapszichológus kezdte meg az előadások sorát. Az első másfél órában bemutatta a Super féle szivárványmodellt különböző szegmentálási szempontok szerinti lebontásban, a Levinson által felvázolt életpálya szakaszokat, majd rátért az integrál elmélet bemutatására. Don Beck és Christopher Cowan fejlesztették tovább Richard Dawkins és Dr. Clare Graves fent említett elméletét és nevezték el spiráldinamikának. Az előadó kitért rá, hogy jelenleg ez a legnépszerűbb elmélet, ami szintenként vizsgálja az egyének, és társadalmak rendszerének felépülését, és ezeket különböző színekkel azonosítja:

Legalsó szint a BÉZS, ezen a szinten az egyének a túlélésért küzdenek, emlékeztet Maslow piramisának a legelső lépcsőjére, itt még a gondolkodás helyett az ösztön dominál, társadalomról még nem beszélhetünk.

Második szint a BÍBOR, itt már megjelennek a közösségek, de azok egyelőre törzsi szervezettségűek, erősen félelem alapú a rendszer, erősen jellemző erre a társadalomra az ezoterika erős jelenléte, és a babonákban való hit.

Majd a harmadik PIROS szint következik, itt az egyének dominálnak, a bíbor közösség felbomlik a harcok során, mindenki a maga érdekét nézi, érvényesíti, gyakran erőszakos eszközöket igénybe véve.

Majd kiválnak a legerősebbek, és eljön a KÉK szint, ahol már a rend dominál, szabályokat hoznak az együttélés érdekében, de még mindig érezhető a megfélemlítés a vezetők részéről. Ideológiával tartják fent a rendet, aki máshogy mer gondolkodni, megalázzák, aki behódol, azt megdicsérik, mindkettőt látványosan, nagyközönség előtt teszik.

Majd megint az egyének kerülnek előtérbe (megfigyelhető, hogy váltakoznak az egyéni, és a közösségi szintek), mivel a kék világ stabilitást hozott, ez erősen kedvez a NARANCS szintnek, ahol a versenyszellem dominál. Az újítók megtagadják a tekintélyelvű rendszert, már visszaosztásról beszélhetünk, nem harácsolásról, aki az előző szinten nem tanult meg versenyezni, az ebben a világban szenved.

A hatodik szinten, a ZÖLD- ben az egyének egységbe kovácsolódnak, harmóniára törekednek, megosztják egymás között a javakat, törekednek a munka és a magánélet egyensúlyára. Itt a vezető konszenzus párti, vissza a természetbe filozófiát követ, és fontosnak tartja az emberi kapcsolatokat.

Következő a flow, SÁRGA szint, ahol megjelenik az autonóm ember, a független, saját küldetéssel rendelkező egyén. Itt a munka már az önkifejezés eszköze, magasabb célt szolgál, nem vagyonszerzést, munkáltatók néha a munkavállalók igényeinek megfelelően alakítanak ki munkaköröket.

Végül elérünk a globális gondolkodás, a TÜRKIZ szintjéhez, ez már egy utópisztikus, még gyerekcipőben lévő rendszer, ahol az emberekben kialakul a felelősség egymás iránt, tiszteletben tartják egymás jogait, és a tudatosság dominanciája jellemzi az egész társadalmat.

Azért spirálformát választottak a különböző színek ábrázolásához, mert azon belül lehet térben mozogni, nemcsak felfelé, hanem lefelé is áramolhatnak a folyamatok.

Az előadást rövid szünet követte, majd csoportmunka következett, az azonos szakszervezetből érkezők alkottak csapatokat, és fel kellett irányított kérdések alapján állítanunk a saját modellünket, és jövőképünket a szervezetünkön belül.

Délután is izgalmas előadások vártak ránk, először Szatmári Lajos SZEFIT alelnök beszélt a kommunikációs eszközök gyakorlati alkalmazásáról, és azok közül is kiemelte az asszertív kommunikáció használatának a fontosságát.

Majd Pogátsa Zoltán, a Nyugat- Magyarországi Egyetem docense, szociológus beszélt az X, Y, Z modell visszásságairól hazánkban, ugyanis a 3 generáció tulajdonságait a középosztály viselkedése alapján lehet megítélni, ami a nyugati kultúrákban 70-80 % körüli, míg nálunk 20-30 % csupán. Mesélt a jóléti társadalmakban a trendek eltolódásáról, hogy amíg Magyarországon a népesség 60 %- a megélhetésért küzd, addig a jóléti államokban megjelenek a „Z” generáció biztonságra törekvési kísérletei, ők már nem isznak, nem drogoznak, az állandóságot keresik, vissza akarnak a saját módszereikkel térni az erkölcsi normákhoz- pl. szüzességi gyűrű viselése, bizonyosság keresése a kapcsolatokban.

Este még a többségnek arra is volt ereje, hogy a SZEFIT vezetők által hozott játékokban részt vegyenek, így először Szatmári Lajos BIZOTTSÁG nevű játékában a háromfős csapatok közül az győzedelmeskedett, amiben mi, KKDSZ tagok voltunk, jutalmunk finom kis itóka volt. Utána Nagy Viktória "Ki a felelős a bárónő haláláért?" című játékában mutathattuk meg konszenzusos képességeinket több- kevesebb sikerrel, itt már nem voltak győztesek, vagy vesztesek, csak különböző álláspontok.

Vasárnap Karácsony Szilárd, volt szakszervezeti vezető segítségével kis történelmi áttekintésnek lehettünk részesei, a szakszervezetek magyarországi történetét vezette le napjainkig, kissé bizarr statisztikai adatokkal alátámasztva, mennyire visszaesett a tagok száma a rendszerváltozás óta. Ötleteket, tanácsokat, és persze megerősítést kaptunk (és két kis könyvet is), hogyan tudunk közösségen belül hasznosan tevékenykedni.

Utolsó előadónk Szilárd Boglárka projekt menedzser az önkéntes munka, és a közösségi kapcsolatok fontosságáról tartott előadást, és arról, hogy a jutalmazás mennyire sokrétű lehet, és mikor növeli, vagy mikor csökkenti az egyén teljesítményét, mert a jutalom ígérete nem csak pozitív irányba hathat az emberre, hanem blokkolhatja, megbéníthatja a kreativitását.

 Végül már csak a búcsú maradt hátra, a részvevők elmondták véleményüket a tréningről, egyöntetűen mindenki csupa jó élménnyel gazdagodott, szinte valahol már furcsa visszagondolni arra, hogy a három nap alatt hogyan tudott a kis újonnan alakult közösségünk együtt „élni”, mert az a harmónia, amit ott megteremtettünk több volt puszta továbbképzésnél. A hazautazás miatt csak azért nem szomorkodtunk, mert biztosak voltunk benne, hogy a csapat nagy része tartani fogja a kapcsolatot a további SZEFIT rendezvényeknek köszönhetően.

Hozzászólások

Töltődik...

 
Szakszervezetek.hu
legfrissebb híre: