A Nyugdíjasok Országos Képviselete és a Nyugdíjasok Országos Szövetsége a közel 3 milliós nyugdíjas társadalmi réteg érdekeit képviselve, s másfél évtized tapasztalatainak birtokában, az országot behálózó tagszervezeteikben tömörülõ milliós nagyságrendû idõs tagságot közvetlenül is szolgálva, az országot vezetõ politikai erõkhöz fordul.

Választások elõtt vagyunk s a megméretésre készülõ pártok a választópolgárok bizalmát keresve a következõ kormányzati ciklus terveit formálják. Mint nyugdíjas érdekvédõk nagy sikernek könyvelnénk el, ha a választási programokban, a gyõztes párt kormány programjában a korosztályunkat foglalkoztató kérések jelennének meg. Ezt elõsegítendõ gyûjtöttük csokorba és nyújtjuk át hasznosításra a parlamenti pártoknak mozgalmunk ajánlásait.

Az alábbiakban olyan igényeket fogalmaztunk meg, amelyek a társadalmi béke megõrzésére figyelve, a generációk együttmûködését elõsegítve, az ország gazdasági helyzetére is tekintve adnak esélyt közérzetünket rontó igazságtalanságok megszüntetésére, életminõségünk jobbítására. Azoknak a követelését tolmácsoljuk, akik életük aktív idõszakában résztvevõi voltak országunk gazdasági, szellemi és erkölcsi értékteremtésének s joggal várják, hogy a társadalom ne hagyja elveszni azt a szellemi tõkét, tapasztalatot, tenni akarást, amelyet az idõsek hordoznak. Joggal várjuk, hogy nem eltartott teherként, hanem a mûködõ társadalom értékes kötõanyaga-ként tekintsenek ránk.

1. A nyugdíjasok régi követelése az évenként egyszer történõ, a KSH által deklarált, bázis év adataira támaszkodó, nettó keresetarányos nyugdíjemelési rendszer bevezetése. A jelenlegi vegyes indexálási rendszer növeli az aktívak és a nyugdíjasok életszínvonala közti különbséget és hosszú távon roppant károkat okoz. Ezen sérelmek orvoslása azért is érdemel figyelmet, mert a rendszerváltás követõ 13. évben érte el az átlagnyugdíj vásárló-értéke az 1989. évi színvonalat. Az idõs emberek számára ez soha be nem hozható veszteség, amit a most törvénybe iktatott nyugdíjkorrekció is csak lassan és részlegesen tud kárpótolni a „túlélõk” számára.

2. Hazánk belépett az Európai Unióba s innen adódó fontos célkitûzés a bérek és a nyugdíjak „felzárkóztatása” a fejlettebb nyugati országok színvonalához. Tudjuk, hogy ez a törekvés szorosan kapcsolódik az egy fõre jutó GDP felzárkózásához, ez pedig csak hosszú távú célkitûzés lehet. Addig is, gazdasági fejlettségünk adott színtjén is törekedni kell az átlagnyugdíj / átlagkereset arányokra, amely az európai 68 %-kal szemben nálunk 60 %.

3. Számos nemzetközi ajánlás, ENSZ határozat, az Európai Szociális Chartához való csatlakozásunk ellenére, a magyar országgyûlés hosszú évek óta késlekedik az Idõsügyi Törvény megalkotásával. Társadalmi vitára bocsátották ugyan 2003-ban a KINCS-et (Kormányzati Idõsügyi Cselekvési program), amely 44 pontban határozza meg a hazai idõsügyi politika körvonalait és az egyes minisztériumok feladatait, de az országgyûlés a mai napig nem tûzte napirendjére. A megalkotandó Idõsügyi törvény a pártok választási programjába kívánkozik, mert hozzájárulna az idõs emberek társadalmi közérzetének javításához, s biztos motiváció lenne ahhoz, hogy mind több nyugdíjas menjen el szavazni.

4.Az egészségügyi reform nem elodázható A nyugdíjasok döntõ többsége abban érdekelt, hogy a gyógy ellátásban valósuljon meg az esélyegyenlõség. Váljanak megfizethetõvé a gyógyszerek és ne épüljön le a hazai egészségügyi szolgáltatás. Aggodalommal tekintünk a többpilléres biztosításelvû reformra, mert félõ, hogy a nyugdíjasok által korábban befizetett nyugdíjbiztosítási járulékot a költségvetés csak harmadrendû szolgáltatással biztosítja. A nyugdíjas érdekegyeztetés rendszerében szeretnénk figyelemmel kísérni és befolyásolni a számunkra rendkívülien fontos reformhoz kötõdõ jogalkotást.

5.A szociálpolitika ellátó rendszere a társadalom közérzetét jelentõsen formálja. Miközben megértjük, hogy az ellátás színvonalát alapvetõen a gazdaság teljesítménye határozza meg, ugyanakkor helytelenítjük, hogy nyugdíj célú forrásokból finanszíroznak szociális feladatokat. Szükséges ezen a területen tiszta helyzetet teremteni és következetesen szétválasztani a biztosítási elven nyugvó nyugdíj rendszert a tisztán költségvetésbõl fedezendõ szociális juttatásoktól. E fontos kérdésben megnyilvánuló párt- szándék, eligazító párt – program, az idõskorú szavazók nagy érdeklõdésére tarthat számon.

6.Az önkormányzati szintû idõsellátó rendszer ma csak a szegénység és az elesettség nyomán fakadó hiányokat pótolja. Az aktív nyugdíjasok közjót gyarapító tevékenységének intézményes összehangolására, szervezésére, a szabadidõ életminõséget javító megszervezésére kevés gondot fordítanak. Az idõsek közösségi programjaihoz nyújtandó támogatások a napi közérzetük javítását szolgálja. Az idõskori elmagányosodás enyhítéséhez hasznos hozzájárulás lenne a kommunikációs kiadásokhoz ( kábel tv, telefon ) való - a rászorultságtól függõ - állami hozzájárulás. Az elemi kommunikáció feltételeinek mindenki számára való elérhetõsége jól szolgálná az idõsek iránti közfigyelmet és a mindenkori kormány szociális érzékenységét.

A teljesség igényét nélkülözõ fenti ajánlásaink valós szükségleteket / igényeket és érdekeket jelenítenek meg, és nyugdíjas közösségekben való terjesztésükkel, az idõsek által szervezett programokon vállalt ismertetésekkel a mind szélesebb társadalmi támogatottságát elõsegíteni is szeretnénk.

Budapest 2006.01.25.

Jankovits György
a Nyugdíjasok Országos Szövetsége elnöke Mihalovits Ervin
a Nyugdíjasok Országos Képviselete elnöke