Göncz Kinga miniszter felszólalása a SZEFIT alakuló közgyűlésén

Sokféle minõségemben és — eseményekkel megpakolt, zsúfolt napom ellenére — szívesen jöttem ma közétek, mert nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy megalakul a Szakszervezetek Együttmûködési Fórumának Ifjúsági Tagozata. Ennek az örömnek még semmi köze a mi hosszú nevû minisztériumunkhoz, meg az ifjúsági ügyekhez. Az az érzésem ugyanis — és talán nem vagyon ezzel egyedül —, hogy amikor a rendszerváltás után elkezdtük komolyan venni, a korábbitól eltérõen kezelni a társadalmi párbeszédet, akkor ez annak a nemzedéknek az ügye volt, amelyikhez én is tartozom. Ez a megváltozott viszony igaz volt a civil mozgalmakra is. Aztán némi ijedelemmel tapasztaltuk, hogy nem nagyon van utánpótlása ennek a buzgalomnak, a fiatalok körében nemigen mutatkozott aktív érdeklõdés a munkavállalói érdekképviseletek és a civil szervezetek tevékenysége iránt. Mintha úgy gondolták volna, hogy a nemzedékek együttmunkákodása, a folyamatos nemzedékcsere nem annyira létszükséglet számukra az érdekképviseleti ügyekben.

Mindezt tudva érthetõ, hogy öröm töltött el, amikor hallottam a hírét, hogy megalakul a SZEF Ifjúsági Tagozata. Ez az esemény azt mondta nekem, hogy a ti nemzedéketekben is sokan tartjátok fontosnak a részvételt az érdekképviseleti munkában. Nyilvánvaló, hogy így egészen másfajta dinamizmust kaphat ez a tevékenység, mintha csak az elõttetek járó nemzedékek ügye lenne. Jó látni ezt a folyamatosságot.

Túl a magunk törekvésein, az Európai Unió is arra ösztönöz bennünket, hogy vegyük komolyan mind a háromoldalú érdekegyeztetést és a civil szervezetekkel folytatandó párbeszédet. Ez a másik oka annak, hogy szívesen jöttem közétek, és fontosnak tartom elhatározásotokat, a SZEF Ifjúsági Tagozatának megalakítását.

Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlõségi Minisztérium egy sor olyan dologért felelõs, amely feltételezi, nagyon igényli a párbeszédet. Mûködtetünk is több olyan fórumot, amelyeknek legfõbb funkciója a párbeszéd, például a fogyatékosok, a romák, az ifjúság ügyében, szociális témakörben. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezek a fórumok dinamikusak legyenek, a tanácskozásokon eléggé nagy ütközések, elõre vivõ konfliktusok legyenek. Olyan párbeszédet tartok hasznosnak, amelyen a különbözõ szervezetek képviselõi nyíltan beszélnek arról, hogy szerintük merre van az elõre. A különbözõ gátak ellenére ezek az igények lehetnek pénzügyiek, jogiak, emberiek, stb. Fontosnak tartom, hogy ez utóbbiakat, az emberi ügyeket is elõbbre juttassuk.

Ezekben a társadalmilag igen fontos kérdésekben megkülönböztetett szerepük van a szakszervezeteknek, a civil szervezeteknek. Mindenkinek, aki nem közvetlenül az államigazgatást képviseli. Az államigazgatás ugyanis a maga sajátos szerepének megfelelõen bizonyos mértékig nehézkes, mert az a dolga, hogy a megfelelõ fékek, rendezõ elvek beépítésével stabilitást teremtsen, s megmondja azt is, hogy mit miért nem lehet megvalósítani. Ugyanakkor szükség van arra a felhajtó erõre is, amely viszont azt szorgalmazza, hogy mit miért kell feltétlenül megvalósítani.

Azért is szívesen jöttem közétek, mert kérésem is van hozzátok, és mindenkihez, aki itt ül a teremben. A háromoldalú érdekegyeztetésnek megvan a kialakult struktúrája. Ez többé-kevésbé mûködik. Nagyon nagy hiányaink vannak azonban abból fakadóan, hogy Magyarországon relatíve alacsony a foglalkoztatottak száma. Igen sokan szorulnak ki a munkaerõpiacról, s nekik gyenge lábakon áll a képviseletük.

Éppen egy velük összefüggõ eseményrõl érkeztem ide hozzátok. A fõvárosi Magdolna-negyed felújítási programjának bemutatóján vettem részt. Ez a Magdolna-negyed a Józsefváros iszonyúan lerobbant negyede. Most készült el a környék szociális város-rehabilitációs programja, amely kulturált viszonyokat készül teremteni ott, ahol sokféle gond nyomasztja az embereket. Sok azon a környéken az iskolából kimaradó fiatal, akiknek reményük sincs bekerülni a munkaerõpiacra, mert nincs meg az ehhez szükséges végzettségük, alacsony a munkakultúrájuk, s a környezetükben sem könnyen akadnak olyanok, akiktõl ezt megtanulhatnák. Jelen van viszont a bûnözés. A szülõk nem merik leengedni a gyereket a térre biciklizni, mert hamar ellopják tõle a kerékpárt, vagy bármi más értékesebb játékszert. Nem ritkák a verekedések sem, amelyekben a rendet teremteni akaró biztonsági emberek is súlyos sérüléseket szenvedhetnek. A reménytelen élethelyzetekbõl egyéb veszélyek is keletkezhetnek.

Azért ecseteltem mindezt, mert nagyon fontos lenne felvállalni azok képviseletét is, akik kívül rekednek a munkaerõpiacon. Köztudott, hogy Magyarországon emelkedett a munkához nem, vagy nehezen jutó pályakezdõk száma. Köztük sajnos igen sok az alulképzett fiatal.

Ezért azt kérem tõletek, hogy a pályakezdés, a munkához jutás ügyeirõl egy kissé szélesebb értelemben gondolkozzatok, igyekezzetek foglalkozni azok gondjaival is, akiknek nincs megfelelõ képviseletük. Miniszterként jó szívvel mondhatom, hogy egyértelmû szándékunk a SZEFIT-et bevonni az ifjúsági érdekegyeztetés rendszerébe. Fontosnak tartjuk ugyanis a folyamatos párbeszédet.

Azt sajnálattal látjuk, hogy az ifjúság ma nem eléggé szervezett. Egy, a 2000. és a 2004. év ifjúsági viszonyait összehasonlító vizsgálat szerint a 2000-ben tapasztalt alapvetõ egzisztenciális fõ problémák — legalábbis az átlagot nézve — némileg háttérbe szorulnak. A megkérdezettek az õket foglalkoztató gondok között nem azt említették, mint 2000-ben, hogy lesz-e lakásuk, találnak-e munkahelyet, megélhetési lehetõséget. Ez reményt keltõen jó jel, de helyette több olyan téma került elõtérbe, ami az elidegenedett társadalomról szól, az elmagányosodásról, a drog használatáról, az élet értelmének keresésérõl szól. Arról, hogy mivégre is vagyunk a világon, mi a dolgunk az emberek közösségében.

Ezt erõsíti meg az a felmérés is, amelybõl kiderül: rendkívül alacsony — gyakorlatilag alig-alig mérhetõ — a fiatalok szervezettsége és részvétele a közéletben. Abszolút mértékben vezet viszont az otthoni televíziózás, kiváltképpen a kistelepüléseken. A városokban élõk számára egy sor lehetõség adott, de a kistelepüléseken a televízión kívül nemigen van más kulturális lehetõség. Ha még nem találkoztatok ezzel a felméréssel, a minisztérium honlapján ez megtalálható. Ismerkedjetek meg vele, sok egyéb érdekességet is találhattok benne. Jó segítséget jelenthet a fiatalok érdekeinek szolgálatához, a kortársaitok megszólításához.

Válasz a kérdésekre

Kérdésekre válaszolva a miniszter-asszony elmondta, hogy az Európai Unió ifjúsági miniszterei nemrég kötöttek egy megállapodást a lisszaboni stratégiához kapcsolódó ifjúsági paktumról. Ennek az a felismerés volt az alapja, hogy a lisszaboni stratégia nem valósulhat meg a fiatalok nélkül. Mit sem ér az az elhíresült dokumentum, ha az ifjúságot érintõ szempontrendszer nem kerül bele. Európa nem lehet versenyképes, nem tud kohéziót teremteni, ha a fiatalok nincsenek benne ebben az egész folyamatban. A részvétel pontos formáját még ki kell találni. Barát Etelééknek van egy forgatókönyve a nemzeti fejlesztési terv egyeztetésének, képviseletének menetére. Jó szívvel fogom képviselni azt az igényt, hogy a SZEFIT valamilyen módon hozzászólási lehetõséghez jusson ebben az ügyben.

Az ifjúsággal kapcsolatos témakörrel, egyebek között szociális párbeszéd kérdéseivel a minisztériumban Tóth László miniszteri biztos, és tágabb összefüggésben Mesterházi Attila politikai államtitkár — a terület felügyelõjeként — kereshetõ meg. Kormányzati szinten természetesen a tripartit (háromoldalú) érdekegyeztetés struktúrájában is helyet kaphat az ifjúságot érintõ téma. A Nemzeti Fejlesztési Tervhez kötõdõ ügyet irányítója Barát Etele miniszter, aki kormányszinten az ilyen jellegû kérdések egyeztetéséért is felelõs.

Azt is tudakolta az egyik résztvevõ, van-e lehetõség részt venni a kidolgozás alatt álló ifjúsági törvényjavaslat vitájában. Göncz Kinga igennel válaszolt, hozzáfûzte azonban: „Ez nem olyan törvény lesz, amelyrõl álmodtunk, de valami azért legalább történni fog, elindul a dolog, amelyrõl most egyeztetnek a koalíciós pártok. A jogszabály-tervezet megvitatásának útját-módját majd még kitaláljuk.”

Szabó Endre, a SZEF elnöke a kérdésre adott választ kiegészítve elmondta

— Az itt szóba hozott ügyek — például a Nemzeti Fejlesztési Terv, vagy az Akcióprogram témái — egytõl egyig napirendre kerülnek a miniszter-asszony által említett érdekegyeztetõ fórumokon, vagy a Gazdasági és Szociális Tanács ülésén. Ezeken a fórumokon a SZEF jelen van. Miután elhatároztuk, hogy az Ifjúsági Tagozat képviselõje részt vesz a SZEF vezetõ testületeinek ülésein, ahol ezekkel a témákkal foglalkozunk és megfogalmazzuk a SZEF álláspontját, javaslatait, a SZEFIT kezdeményezései, ajánlásai is beépülhetnek döntéseinkbe. Így azok a háromoldalú érdekegyeztetõ fórumokra is eljutnak.

Hozzáteszem: ha jellemzõen olyan témákat tárgyal egy-egy érdekegyeztetõ fórum, amelyek közel esnek az ifjúság érdeklõdési köréhez, vagy egyenesen a fiatalok problémáival foglalkoznak, akkor akár az Országos Érdekegyeztetõ Tanácsban, akár az Országos Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanácsban a SZEF székére beülhet a SZEFIT képviselõje. Ugyanis nem személyhez, hanem konföderációhoz kötött a tárgyalási mandátum. Így a SZEF képviseleti jogán az adott témával kapcsolatos álláspontját kifejtheti a SZEFIT megbízottja.

A SZEF tehát minden lehetséges módon — a közéleti vezetõkkel kialakított közvetlen kapcsolatok révén is — segíteni fogja, hogy az Ifjúsági Tagozat véleménye eljusson az illetékes kormányzati, politikai és társadalmi fórumokra. Természetesen csak akkor lehet sikeresen, eredményesen képviselni a SZEFIT álláspontját, ha a tagozatnak egy-egy ügyben lesznek érdemi és konstruktív észrevételei. Nem elég ugyanis pusztán a lehetõség, hanem azzal élni is kell, vitaképesnek kell lenni a tárgyalóasztal másik oldalán ülõkkel, — tette hozzá a SZEF elnöke.